A Mihalovits Manufaktúráról

 

 

Mihalovits Manufaktúra

Céljaink

Fő célunk az ötvös szakma és a Magyar Ötvösség régi, jogos hírnevének megóvása, az értékek megőrzése. A hagyományok és a kézműves technikák életbentartása, az elfeledettek újraélesztése a méltán híres magyar ötvösök nyomdokaiba lépve. 

A honlap célja, hogy bemutassuk az ötvösség valódi érték, mely túlmutat az arany materiális értékén.

Erősíteni kívánjuk a tudatos ékszervásárlók, az értelemmel és az érzelmekkel egyaránt gondolkodók napról napra bővülő körét. 

Fontos célunk a tájékoztatás és ismeretterjesztés, az ötvös szakma egy-egy érdekes, látványos elemének bemutatásával, hogy az ékszerkedvelők ne csak szeressék, ismerjék is meg, hogyan készülnek el csodálatos ékszereik. Tudják meg miért érték, sokszor pénzben kifejezhetetlen egy-egy munka! 

Családi manufaktúránk egyedi kézzel készült ékszerek, főként karikagyűrűk és leánykérő gyűrűk készítésére specializálódott nemes alapanyagokból: arany, platina, nemesacél, titán és damaszkacél. 

Az ékszereken minden egyes munkafolyamat kézzel készül, sokszorosítási eljárások alkalmazása nélkül.

Készítési határidők a munka bonyolultságától függően 2-4 hét.

Ötvös munkák, amelyeket vállalunk:

 

  •  új ékszerek készítése (hozott anyagból is, vagy annak beszámításával napi árfolyam alapján)
  • ékszerjavítás garanciával
  • díszítő vésés
  • lánckészítés
  • drágakő foglalás
  • tausírozás 
  • polírozás, felújítás 
  • marás 
  • esztergálás...stb 

Nem csak a tervezést és kivitelezést, a finom utómunkálatokat mint a díszítővésést, a drágakőfoglalást is magunk végezzük el, nem adjuk ki a részfeladatokat külsős cégeknek!

A vállalkozás megalapítása előtt több műhelyben, különböző mesterek keze alatt szereztünk gyakorlatot: javításban, ékszergyártásban, lánckészítésben, vésésben, foglalásban, tervezésben.

Műhelyünk felszereltsége korszerű, megbízható és folyamatos fejlesztés alatt áll.
Célunk, hogy minden megrendelőnk az egyéniségéhez és ízléséhez legszebben illő, míves és magas minőségi követelményeknek megfelelő ékszer büszke tulajdonosa lehessen.

Cégünk mottója: Kézművesség és Hagyomány. 

Ötvösség ma és holnap

"Minden változik, és minden marad a régiben." (Rousseau)

 

Mihalovits ékszerek

Manapság egyre többet hallani, hogy válaszút előtt áll az ötvös szakma. Ezt már a bőrünkön érezhetjük. Aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogyan nőnek az egyedi, kézi munkára az igények, míg a tömegárut folyamatos akciókkal, érték csökkentve adják el. 

Sajnos a legtöbben képtelenek változtatni, megújulni. Számukra rossz hírem van. Nem fog sokáig tartani, hogy elveszítsék még meglévő vevőiket. Vállalkozóként megtanultam hogy csak két út van: siker vagy kudarc. A középszerűség előbb-utóbb kurdarcba visz. 

A szocializmus negyven évében az emberek örültek, ha bármihez hozzájutottak, ami aranyból volt. Nem számított milyen minőségben, nem volt választék, mindent el lehetett adni, hiszen nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. A határok megnyitásával fordult a kocka és az emberek tobzódni kezdtek az árubőségben. Nyakra-főre vásárolták az immár elérhető, olcsó és látványos, de silány minőségű tömegárut. A mennyiség fontosabb volt a minőségnél. Ez a folyamat szükségszerűen csak csömörhöz vezethet. Ennek az útnak a vége felé közeledünk! 

Szerencsére egyre többen döbbennek rá, hogy az igazi ékszer nem tömegcikk, hanem gondosan megtervezett és igényes szakmunkával elkészített személyre szóló, értékálló tárgy, mely sokat elárul viselőjéről és készítőjéről egyaránt. Az ékszer státusszimbólum is. Hovatartozását, anyagi jólétét, ízlését árulja el az, aki ékszert visel.

Nekünk ötvösöknek evidens érdekünk, hogy fölhívjuk erre mindazok figyelmét, akik betérnek hozzánk. Az élet folytonos körforgása kiszámíthatóvá teszi, hogy a „használd és dobd el” – korszak után újra visszatér majd az egész életen át hordható, és továbbörökíthető ékszerek rangja.

Egy ékszer valódi értékét csekély mértékben mutatja az alapanyag drágasága! Gondoljunk csak arra, hogy megunt ékszereinkért hol adnának többet, mint a grammonkénti törtarany ár?
Az igazi értéket nem lehet mérlegre dobni!

Csodálatos munkákkal találkoztam életem során, melyek „csak” rézből vagy ezüstből voltak, de készítőjének szaktudása a mai napig ámulattal és megilletődött csodálattal tölti el mindazokat, akik oly szerencsések, hogy láthatják, érinthetik ezeket a darabokat. Mint például a tradicionális japán Mokume –Gane technikával készült kardok, használati tárgyak és ékszerek.

A sikereink kulcsa a nagy gyakorlat, szaktudás és önfegyelem mellett a sajátos arculat és különleges, egyedülálló ötvöstechnikák alkalmazása.

Téves hipotézis, hogy a vevőket csak az árakkal lehet megfogni, a minőség, egyediség fontosabb! 

Ha valaki az olcsóságára hivatkozik, mindig elgondolkozom rajta, hogy azért kénytelen engedni az árból, mert különben nem lenne elég munkája, vagy olyan drágán dolgozik, hogy még az is belefér, hogy kedvezményeket tegyen?

Ha elveszítek egy érdeklődő ügyfelemet, mindig számadást készítek fejben, hogy mi lehetett a hiba. A legtöbb esetben konkrétan meg tudom mondani mi volt az az egy mondat, amikor valaki eldönti, hogy rendel tőlem vagy sem. A dolog már 50%-ban eldől a találkozás első 10 mp-ében.
A szimpátia nagy úr! A másik 50%-ért megdolgozhatunk. Az igazi sikerélmény, ha az első fél perc után vesztes helyzetből tudunk fordítani!
Igazi élmény! Aki már megélte, tudja.

Az újdonság, az érdekesség mindig izgalommal, várakozással tölti el az embereket. A pezsgés, a megújulás a fiatalság energikus légkörét sugározza, mindarra, aki bűvkörébe kerül.
Szürke, unalmas arcok között mi is unatkozni kezdünk.
A jelszó a Változás, Kreativitás! Szinte lázadásszerű újítani akarás!

A siker titka a magas minőség, állhatatosság a munkában, és nyitottság az új technikák felé!

A magyar ember általában hajlamos sopánkodni, hogy milyen rosszul megy a sora és milyen nehezek – egyre nehezebbek – a körülmények.
Nem veszik észre, hogy mások ugyanezen körülmények között sikert – sikerre halmoznak! Szerencsére tudnék pár nevet mondani a szakmából, akik a semmiből indultak, és ha nem is jutottak még a csillagokig, de afelé tartanak.
Rosszmájú emberek persze azt mondhatnák, hogy ami Magyarországon siker, az máshol a tisztes megélhetés. Ebben lehet is valami, de a siker nem csupán pénzben mérhető.
A pénz csak következménye az igazi sikernek.

Ismerek több szegény, mégis boldog embert. Tanuljunk tőlük! Nem szégyen.

Az ember olyan csodálatosan van megalkotva, hogy bármit képes elérni, ha van hozzá elég kitartása. Sajnos a hétköznapi életben nem elég „megvívni egy sárkánnyal”, mindennap meg kell vívni egyel és ez évről – évre egyre nehezebb lesz!

De a királylány és a fele királyság kedvéért mindennap nyeregbe szállunk karddal a kézben.

Mihalovits András

Aranykovács

Az ötvös mesél...

Önéletrajz ifj. Mihalovits András

(Ha valaki szereti az anekdotákat)

A seregben eltöltött egy év alkalmat nyújtott arra, hogy átgondoljam mi az, amit elértem, és mi van a kezemben. Ki kellett találnom, hogy a leszerelés után mihez akarok kezdeni. A gépésztechnikum elvégzése után egy rövid ideig egy osztrák érdekeltségű ostyagyárban dolgoztam, de hamar rájöttem, hogy ez a munka nem elégíti ki a kreativitásomat. Mivel az irodalmat és a művészeteket mindig szerettem, az ELTE Bölcsész Karára adtam le a jelentkezésemet. Első körben elutasítottak. Mivel magyar tanár szerettem volna lenni úgy gondoltam, hogy még egy évet ráfordítok a felkészülésre, és az ELTE előkészítő tanfolyama mellett elvégeztem az Esterházy Károly Tanárképző Főiskola újságíró tanfolyamát. Bár csak egy-két ponton múlt, bejutnom mégsem sikerült.
Ezután hívtak be katonának, és Szentesre kerültem, ahonnan az alapkiképzés után Ercsibe vezényeltek. Először őrvezetővé majd tizedessé léptettek elő, a szakaszvezetői kinevezésemet visszavonták kisebb afférok miatt. Mindenesetre ez az idő adott lehetőséget, hogy végig gondoljam, mit is kezdjek az életemmel, így hogy eredeti terveim zátonyra futottak. Végig kellett gondolnom, hogyha nem az irodalmat választom, akkor mi az, amihez kedvem volna, van-e esetleg családi ágon örökölt tehetségem valamihez. Nagyapám és édesapám is született tehetséggel bírtak a fémmegmunkálás különböző területein. Nagypapám lakatos volt és szabadidejében díszfegyvereket készített, amire pár év után nagy kereslet jelentkezett. Sohasem tanulta ezt a szakmát, mégis vele született érzékkel sikerült csodás darabokat alkotnia. (Talán azért is, mert az ő nagypapája fegyverkovács volt.) Édesapám, aki eredeti végzettségét tekintve szintén lakatos, sok különböző szakmában tette próbára tehetségét, de mindig a fémmegmunkálás területén maradt. Később egy lakatos vállalkozást vitt sikerre.


Egy szó, mint száz, amikor leszereltem a Práter utcai Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskola ötvös szakára adtam le a jelentkezésemet, ahova azonnal föl is vettek. Nagy szerencsémre első osztályú gyakorlati helyet találtam Csepelen, ahol Osváth Tamás és Sövér László ötvösmesterek keze alatt tanulhattam a szakma fortélyait. Az első tanév végén már ezüstből dolgozhattam, a második évben aranyból. (Ekkor még a csoport legtöbb tagja nem dolgozhatott nemesfémmel csak alpakkával.) Hamar az elsők közé kerültem, és a sikerélmények megsokszorozták az erőmet. Konkrét példaképet soha nem választottam, de stílusom kialakulásában nagy hatást tettek rám mestereim, tanáraim és a szecesszió ötvössége. Már a második év végén Borbély Zoltán lánckészítő ötvös mester műhelyében kaptam munkát, pedig a vizsgáimat még nem is tettem le. Igaz itt nem maradtam sokáig, tudásszomjam és kíváncsiságom tovább hajszolt és egy egyedi ékszereket készítő kis művészeti galériánál helyezkedtem el. Itt már sokkal kreatívabb munkát kaptam, saját ötleteim alapján dolgozhattam, és tervezhettem ékszereket külföldi galériák és magyar megrendelők számára. Itt sem voltam sokáig, a cég likviditási problémákkal küzdött, kiszámíthatatlan volt a műhely jövője és fejlesztésekre sem költöttek semmit. Voltam a szakma árnyékos oldalán is. Pár hónapig öntvénykidolgozóként alkalmaztak, ami semmi kreativitást és alkotói fantáziát nem igényel. Szaktudást sem. Továbbmentem.
Mindezek után elhatároztam, hogy saját lábamra állok és szobámból rögtönzött kis műhelyt hoztam létre megspórolt pénzemből. Ekkor még nagyon kezdetleges körülmények között kellett dolgoznom pl. az anyagok lágyítását és kovácsolását egy fűtetlen fészerben végeztem a tél közepén is. Csak az apró finom munkálatokat, amiket nem lehet elgémberedett tagokkal végezni, azokat csináltam a szobámban. A nagy áttörést számomra az jelentette, amikor 2002-ben a Nemzetközi Tahiti Gyöngy Trófea Medál kategóriájában első helyezést értem el. Műhelyem fölszereltsége ekkor még olyan kezdetleges volt, hogy szinte „középkori” módszerekkel készítettem el az ékszer tárgyakat. Bár a New-Yorki döntőn nem értem el helyezést, de a medálom 40 európai ország ékszerkiállításán volt látható. A nyertes tárgyak között jelent meg a fotója a kiállítás katalógusában. Innentől felgyorsultak az események. Házunk melléképületéből kis műhelyt alakítottunk ki édesapámmal. Kitanulta a Práter utcában a díszítő vésést és drágakőfoglalást, és esztergályos múltja miatt karikagyűrűk tervezésében és elkészítésében vált nélkülözhetetlen segítőtársammá. A mai napig is több modellt ő maga tervez meg és ezáltal színesíti kínálatunk palettáját. Ma már csak együtt dolgozunk, mint Apa és fia.


Minden évben rengeteget költünk fejlesztésekre, hogy műhelyünk felszereltsége minél korszerűbb legyen. Emiatt ma már nemcsak aranyból és ezüstből, hanem platinából és nemesacélból is tudunk gyönyörű ékszereket készíteni. Majd minden évben látogatást teszünk külföldi ékszertervezők kiállításain, hogy látókörünket szélesítsük. Ha időnk megengedi, versenyeken indítjuk legjobban sikerült ékszereinket. Például idén a Nemzetközi Karát Kiállításon a közönség szavazatok alapján első helyezést értünk el a Levélbontó kés című munkánkkal.
Idén nagy fába vágtuk a fejszénket: elkezdtünk kutatni egy ősi japán technika az úgynevezett Mokume-Gane (famitájú fém) titkos receptje után, és alig egy hónapja sikerült az első Mokume ékszert elkészíteni.
Igyekszünk ambiciózusan, kreatívan fejlődni. Célunk az, hogy az egyedi kézzel készült ékszerek visszakapják méltó helyüket és megbecsülésüket, a silány minőségű gépi tömegtermelés lélektelen és monoton egyhangúságával szemben. Az arany, az ékszer nem csupán befektetés, hanem olyan használati tárgy, mely nem csak készítőjéről, viselőjéről is sokkmindent elárul… 

 

Mihalovits Manufaktúra ékszerkészítés

Elérhetőségeink

  • Mihalovits András Egyéni Vállalkozó
  • Székhely: Budapest, 1238.
  • Láng Endre utca 45.
  • Tel: +36-1-286-08-94
  • Mobil: +36-20-270-77-77
  • Email: iroda@mihalovitsmanufaktura.hu
  • (Levelekre 2-3 munkanapon
    belül tudunk válaszolni)
  • Adószám: 63370786-2-43
 
 Mihalovits ékszerek